|
||
Tokaj - Hegyaljai borvidék
A Tokaj - Hegyaljai borvidék Magyarország legnevezetesebb és leghíresebb borvidéke. A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza. A honfoglalás idején az ide érkező magyarok, majd a XI. század közepén betelepülő francia telepesek nagy szerepet játszottak a vidék fejlődésében. A XIII. században a tatárjárás után IV. Béla olasz telepeseket hívott hegyaljára, akik több új szőlőfajtát hoztak hazánkba, többek között a furmintot, mely a mai napig a borvidék leghíresebb szőlőfajtája. A XVI. Században azonban jelentős fordulat következett be. 1650-ben Sepsi Laczkó Máté protestáns lelkész, Lórántfy Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek összeaszalódtak, megtöppedtek. Így alakult ki az aszú. Tokaj fejlődéséhez és hagyományaihoz az ekkor tájt dúló harcok is hozzájárultak. A katonák rengeteg bort igényeltek, ezért a szőlősgazdák nem tarthatták kényelmes pincéikben boraikat, rejtegetniük kellett előlük. Ekkor alakultak ki azok a hegyoldalba vájt, rejtek szerű pincék, úgynevezett" kőjukak", melyek nemcsak a bor elrejtésére, hanem tárolására is igen megfeleltek. Ezek a kőjukak - melyek a mai napig megtekinthetők - olyan alacsonyak, hogy csak meghajolva lehetett bejutni a hordócskákhoz. Innen terjedt el az a mondás, miszerint "a tokaji bor előtt meg kell hajolni". A kis pincékben csak kis hordók fértek be. Így alakult ki a 136 literes gönczi hordó, mely nevét1703-ban II. Rákóczi Ferenc aszúval ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt - ismertebb nevén a napkirályt -, aki a következő szavakkal fejezte ki csodálatát a hegyaljai borok iránt: "Vinium regum, rex vinorum", "A királyok bora, a borok királya". Így indult el a tokaji bor hódító útjára egész európában, és vált Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, és Schubert kedvelt italává. Időközben felfedezték az aszú gyógyító, regeneráló hatását is, így "Vinium tokajense passum" néven felkerült a gyógyszertárak polcára is. A XVIII. században Mária Terézia külön vámjai jelentősen visszavetették a magyar borok versenyképességét külföldön, kivéve a Tokaj - Hegyaljai borokét - a térség bortermelőinek adókedvezményeket nyújtott -mivel a királynő felettébb szerette az aszú borokat. A XIX. században filoxéra pusztított, melynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a környéket. Azóta is töretlen a fejlődés és minőség. A Tokaj - Hegyaljai szőlőültetvények az abaújszántói Sátor-hegy, a tokaji Kopasz-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy által behatárolt területen található. A borvidék főbb bortermelő települései: Tarcal, Tállya, Rátka, Mád, Bodrogolaszi, Bodrogkeresztúr, Tolcsva, Sárospatak és Tokaj. A borvidék területe: 5600 ha. Talaja változatos. Vulkáni alapkőzeten és tufán kialakult, lösszel humusszal keveredett, kötött talaj borítja a felszínt. A talaj jó hőelnyelő képességének fontos szerepe van a tokaji bor jellegének kialakulásában. A meleg talaj adja ugyanis a bor tüzét és zamatát. Napfényben gazdag terület. Hazánkban itt a legoptimálisabb a napfénytartalom eloszlása, amely elősegíti a szőlőszemek magas cukortartalmának kialakulását. A nyár meleg, a tél igen hideg, gyakran orkánszerű északi szelekkel is számolni kell. A hűvös őszi reggelek hozzájárulnak a szőlőszemek héjának elvékonyodásához, a meleg napfényes nappalok pedig elősegítik a szemek töppedését. Az aszúszodást az őszi esőzések is elősegítik, melyek megindítják a szőlő nemesrothadását. A három meghonosodott, a tokaji szőlősgazdák által "nagy bor"-nak nevezett, az aszúsodásra kiválóan alkalmas fajta, a furmint, a hárslevelű, és a sárga muskotály, amelyek közül az első kettő teszi ki a hegyaljai szőlő 99%-át. Vörösbort adó szőlőfajtákat nem termesztenek a borvidéken. A Tokaji Aszú, a Szamorodni és a Tokaji Aszúeszencia. A Tokaji Aszú esetében a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész a cladosporium cellare tevékenysége révén alakult ki az aszúbor sajátos, a friss kenyérre emlékeztető íze, illata, zamata, sötétaranysárga színe és viszonylag magas, általában 14 térfogatszázalék körüli alkoholtartalom. A Szamorodni aranysárga színű, tükrös tisztaságú, harmonikus ízű és zamatú Az Aszúeszencia olyan aszú bor, amelyben a kimagaslóan jó tulajdonságok együttesen megtalálhatók. Minőségi értékét a puttony számmal már nem lehet kifejezésre juttatni, így annak feltüntetése nélkül kerül forgalomba.
|
||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||
