A Tolnai borvidék területét 1997-ben jelölték ki a Szekszárdi borvidék korábbi Völgységi körzeteiből, kiegészítve a Tolnai dombság és a Mezőföld néhány további jó bortermő helyével. A két borvidék története tehát nagyon hasonló. A szőlőművelést a rómaiak kezdték el ezen a területen. Nagyon sokáig a fehérbort adó szőlőfajták uralták a tájat. A török hódoltság idején a törökök elöl menekülő rácok hónosították meg a Kadarkát, mely hosszú időn át a térség legfőbb vörösborszőlő fajtája volt. A törökök kiűzése után német telepesek érkeztek a borvidékre, akiknek a keze alatt ismét fellendült a térség szőlő és bortermelése. A borvidéket 1998-ban önálló borvidéki rangra emelték.

Jelenleg három nagy körzetre tagolódik: Tolnai, Tamási, Völgységi körzet.

Jelentős bortermelő települései Bonyhád, Mőcsény és Hőgyész.

A borvidék területe: 2200 ha.

Talaja változatos. A miocén korú Pannon – tó agyagos, homokos üledékeit negyedidőszaki vastag löszréteg borítja, mely a Völgységi körzetekben vékonyabb, Hőgyésznél azonban ez a lösztakaró elérheti a 70 cm-t is. A lankás dombokon többnyire löszön kialakult barna erdőtalaj borítja a felszínt. A Völgység Szekszárdhoz viszonyítva némileg hűvösebb, míg a Mezőföld déli része melegebb, szárazabb, kontinentális jellegű. A tél általában enyhe, a fagykárok nagyon ritkák. A nyár meleg, a napsütéses órák száma 2000-2100 óra között mozog évente. A csapadék mennyisége az egyes körzeteken belül eltérően alakul. Hol több, hol kevesebb csapadék esik.

Fehérbort adó szőlőfajták közül: Chardonnay, Olaszrizling, Zöld Veltelini, Rizlingszilváni, Királyleányka és a Rajnairizling. Vörösbort adó szőlőfajták közül: Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, Cabernet Sauvignon, Kékoportó és a Kadarka.

A Mőcsényi Zöld veltelini, a Mőcsényi Chardonnay, és a Paksi Merlot.

Az itt termelt borok finom savtartalmúak, aromában és zamatanyagban gazdagok.