A Villány - Siklósi borvidék Magyarország elsőrendű vörösbortermő vidéke. Feltehetőleg a rómaiak foglalkoztak először szőlőtermesztéssel a környéken. Ezt bizonyítják azok az ásatások, melyet Nagyharsánynál végeztek: egy római ház és gazdaság maradványaira bukkantak, melynek egykori gazdája oltárt állíttatott házi szentélyében a bor istenének, s a felirat szerint kb. 40 hektárnyi földön telepített szőlőt fiának, Venatusnak. Külön érdekesség, hogy egy szarkofágban még bort is találtak: Egy hálófonatos üveg őrzi a magyar borok legrégibb elődjének maradványait. A rómaiak után a magyarok folytatták a szőlőművelést. A hagyomány szerint ehhez a vidékhez köthető a magyar borászat kezdete. A török megszállás hosszú ideje alatt a délvidéki falvak nagy része elnéptelenedett, csak Siklós várának környéke menekült meg a pusztítástól. A törökök kiűzése után szláv telepesek érkeztek a környékre, akik magukkal hozták az első vörösborszőlő fajtát, a Kadarkát, mely a balkán félszigetről származik. A XVIII. század elejei kadarkatelepítés után rövid idő elteltével az ország valamennyi borvidékén ismert lett a Kadarka, ahol vörösbort termeltek. XVIII. század végén német telepesek érkeztek a borvidékre. Ők hónosították meg a Kékoportó fajtát, amit Ausztriából hoztak magukkal. A filoxéra vész után újabb szőlőtelepítésekbe kezdtek. Ekkor derült ki, hogy a talaj és klímaviszonyok a Kékfrankos számára is kiválóan alkalmasak, s így azóta már ezt a szőlőfajtát is egyre nagyobb területen termesztik. Bár a borvidék elsősorban vörösbortermő vidék, jelentős tradíciója van a fehérboroknak is.

A borvidék két körzetre tagolódik. Villányban vörösborszőlő fajtákat, Siklóson pedig fehérborszőlő fajtákat termesztenek. A borvidék legfontosabb bortermő területei Villány, Villánykövesd, Kisharsány, Nagyharsány és Siklós. A borvidék területe: 1600 ha Talaja változatos. A borvidék legnagyobb részén vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz borítja a felszínt. Klímája mediterrán jellegű. A nyár forró és száraz, a tél nem túl hideg. A jégesők elég gyakoriak, melyek elég komoly károkat tudnak okozni a szőlőkben. Vörösborszőlő fajták közül: a Kékfrankos, a Merlot, a Bíbor kadarka, a Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon, a Kadarka, a Kékoportó és a Zweigelt. Fehérborszőlő fajták közül: az Olaszrizling, az Ottonel muskotály, a Furmint, a Hárslevelű, a Rajnairizling és a Chardonnay. Villányi Nagyburgundi, Villányi Cabernet, Villányi Kékfrankos, Villányi Kadarka, Villányi Hárslevelű, Siklósi Olaszrizling, Siklósi Chardonnay.

A Villányi vörösborok általában nehezek, testesek, magas alkoholtartalom és különösen magas tannintartalom jellemzi őket, jellegzetes, intenzív bukléjuk miatt könnyen felismerhetők.